Szóval nekem még sodrófám sincs. Az álomvilágomban viszont ilyenjeim vannak:
Keljfeljancsi kés. Amikor olyan szerencsétlen tálba raktad a krémet, hogy annak nem lehet nekitámasztani, vagy belerakni a kést. Vagy ha üvegcséből, tégelyből kensz valamit (Nutella, mogyoróvaj, stb.) Amikor többen használtok egy kést, amikor sok apró valamit kensz, és nem akarsz minden egyes letámasztáskor mindent összemaszatolni. Megveheted, ha a MOMÁ-ban jársz. Haha.
Szerintem ehhez nem is kell kommentár. Vége a gőz által felhevített kanalaknak, a kifutó víznek, a nyűgnek, a szomorúságnak és az endless depressziónak. És nem is drága.
Az a durva, hogy ez tényleg működik. Persze nem arra való első sorban, hogy sormintákat csináljunk narancsokba, hanem hogy köröm-alatt-csípősség nélkül meg tudjunk hámozni egy narancsot. Vagy valami hasonlót. Nem kell ilyen messzire menni, mert itthon is lehet kapni. De a képet itt találtam.
Végre megvan a megoldás notórius maradék-főzőknek. David-Louis az isten. Pláne hogy elég fullos bársonyos díszdobozban kínálja a portékáját.
Én kicsit kérek, ekkorát? Nem, annál egy kisebbet. Ekkorát, egy picit nagyobbat, körülbelül úgy egy és egyharmad ujjnyit. Lótúrót! Ezt kérem, azt kész. Nem, mert azt én kérem... Vesszetek össze!
És még egy extra a végére. Összehajtom megsütöm, szétbontom, tálalom: Íme.
Utolsó kommentek