Amikor még nem ezt a blogot írtam, hanem egy másik témában önmegvalósítottam (vagy fogalmazzunk úgy, hajmeresztő szociológiai látleletet készítettem a férfi-női kapcsolatok mibenlétéről), akkor is megszállott módon hajszoltam a kontextusba illő tapasztalatokat. Értitek. Mióta beletörődtem, hogy az oly sok korábban kipróbált élvezet mellett az evésről sem tudok lemondani, azóta őrült késztetést érzek, hogy ebben is csúcsra járjak. Tehát ha éppen olyan estém van, hogy valakivel beülök valahova, akkor mindig új helyre akarok menni. Márpedig minden nap olyan estém van. Az egyetlen hely, ahova szívesen és gyakran visszatérek, mert a legtöbbször semmi nem tűnik jobb ötletnek, az a Kadarka Bár.

A Kadarkában vendéglátás van. Elegáns vendéglátás. Valahogy mindig úgy adódik, hogy kerítenek nekünk helyet ott, ahova le szeretnénk ülni, hiába az állandó szinteteltház. Valahogy mindig úgy adódik, hogy háromszor annyit fogyasztunk, mint terveztük, mert minden minőségi, mert minden jól esik. Ha szívesen adják, akkor meg különösen szívesen vesszük is. És amúgy is. Olyan jó olyan helyen ülni, ahol kiszolgálják az embert. Legutóbb meg is kérdeztem a legkedvencebb felszolgáló lányunk nevét, hogy itt megemlíthessem, de sajnos a tripla fogyasztás okán mára már elfelejtettem. (Lapzárta után érkezett a hír egy kedves kommentelőtől: a hölgy neve Judy. Köszönjük Judy!) Lényeg, ami lényeg, hogy eddig mindig nagyszerűen ajánlott nekünk. Legyen az bemelegítő kör vagy kiszálló pohár, eddig mindig beletrafált. A véleménye érthető és lényegretörő, szubjektív és szakmai egyszerre. Annyiszor hallgattam már végig hogy mi szép szerkezetű, meg mi arányos bor, hogy sokkal jobban szeretem itt inkább azt hallani, hogy "szerintem ízleni fog, elég csajos, mégis komoly bor".

A kínálatról szintén csak szuperlatívuszokban tudok beszélni. Nem túl széles és szinte minden mainstreamséget nélkülöz, így aztán köszönő viszonyban sincs a sokkal inkább hype-olt borpatikák meg kóstoló helyek választékával. Kis, családi pincészetekből, rongyrázás mentes borok. Talán a Kadarka név is erre utalhat, valami jó dolog leporolására vagy éppen az újra felépítésére. Bárcsak szeretném a levendulát, akkor bizonyára egyszer megkóstolnám a helyi absztinens specialitást, a levendulás limonádét is. Na a pogácsát viszont szeretem, így a legboldogabb vendég voltam, amikor elfelejtették a rendelésemet, így vígaszdíjként extra mennyiségű pogácsával és földi jóval kaptam meg a várva várt sajttálat - végül ajándékként. Ugyanannyira járunk vissza ezért a legendás pogácsáért egyébként, mint a finom borokért. Legutóbb szintén a ház ajándékaként kaptunk meg pár szemet, amikor comingoutoltunk ezzel a huszonéves szinglik körében titkolni való függőségünkkel.

A hely szellemiségéért, ha jól tudom, a (sajttál feledékeny) főnök úr, Laurenczy Árpád felelős. Mert hogy elég hitelesen, ő is estéről estére ott pörög a helyen és kezeli elég szimpatikusan a legkülönbözőbb helyzeteket. Például az arra kóboroló kéregetőket, akik igen kellemetlen perceket okozhatnának a bárszékeken ilyen helyzetektől azért feszengve szürcsölő vendégeknek, ha nem az ő stílusával találkoznának. Mert hogy a koldulásra az a reakció, hogy rendkívül szívesen fizet nekik, amennyiben műszak után visszajönnek egy kicsit felsöprögetni. Hát nem jönnek, de egy másodperc múlva már feszkó sincsen a helyen. És hát a vendéget sem söprik ki innen, amin más helyek rendre oly' serényen igyekeznek. Mert záróra után egy órával nem a felháborodott pultos löki eléd kéretlenül a számlát, hanem a ház meghív egy "kiszálló körre". És mindenki elégedett.