Egyszer kaptam életemben intőt. Természetesen koszttal kapcsolatos tevékenységnek köszönhetően. Éles kritikát fogalmaztam meg ugyanis a menzás paradicsomlevessel kapcsolatban. Történt ugyanis, hogy kettes sorban, balra igazodva bemeneteltem a menzára, levettem a műanyag tálcát, amelyen azonnal átázott a még rajta guruló mosogatólének köszönhetően a rám jutó, egy rétegnyi szalvéta, de volt legalább min méláznom, miközben az üde hangulatú nénik kimérték számomra a szintén törésbiztos műanyag tálkába a piros, paradicsomlevesnek nevezett hányadékot. Így aztán csökkent lelkesedéssel, de végülis a nokedliket pléh kanalamról a szoknyácskámmal ügyesen eltávolítva nekiláttam a napi menü elfogyasztásának. Hamar megálltam, ez már több volt a soknál. Odasétáltam az ablakhoz és egy hanyag mozdulattal kiborítottam az udvarra a kosztot. Melankolikusan néztem utána. Kicsit gondolkoztam, hogy a tál is repüljön-e utána. Valami olyan tekintetet képzelek ekkor magamra, mint ami az Amerikai szépségben a kattant fiún volt zacskónézegetés közben. Úgy éreztem, minden a méltó helyére került.
Hamar akadt árulóm. Piros paradicsomleves az udvaron, kislány a piros szőnyeg szélén. Ezt aztán rólam végképp nem gondolták volna. Hát én meg arról az ételről nem gondoltam, hogy fogyasztható. Körülbelül 20 évig nem próbálkoztam újra ezen a fronton. Se intőt nem akartam, se azt az ízt érezni még valaha. Így amikor először készítettem magam a paradicsomlevest, nem is egészen azt főztem.
Hanem grillezett paprikás, paradicsomos valamilyen levest. Az alapötletet egy, a Gerlóczy Caféban elfogyasztott leves adta. Főztem egy zöldségalaplevet, bár spórolhattam is volna az energiáimmal és megtette volna egy leveskockás lötty is. De nekem úgy éreztem, elszámolni valóm van ezzel a levessel. Aztán kis vajon egy fej hagymát üvegesre pároltam, egy-két fej fokhagymát szeletekre vágva megpirítottam még mellette. Majd ráöntöttem egy konzervnyi paradicsomot, amiben úgy egészben van a hámozott paradicsom.
Ezt összerottyantottam sóval borssal, friss oreganoval és egy kis chilivel. Közben parázson meggrilleztem 4 nagy fej paradicsomot és egy szintén grillen sült, nagy fej kaliforniai paprikát. Gyorsan lehúztam a kormos héjukat és a rotyogó levesre dobtam őket. Főzés közben szétnyomkodtam a fakanállal a nagyobb darabokat, majd a tűzről félrehúzva, óvatosan, hogy meg ne égessem magam a kibuggyanó, forró cuccal, leturmixoltam az egészet és egy picit még tovább főztem.
Tálaláskor vékony szeletkékre vágott koktél paradicsomot szórtunk bele, valamint parmezánt és friss bazsalikomot. Csak mert nem vagyunk normálisak, még egy kis krutont is nyomtunk hozzá betűtészta gyanánt vagy mi: olíva olajjal meglocsoltam egy tepsit, kenyér szeletkéket fektettem rá, azokra pedig mozzarellát, provolone sajtot és fokhagyma szeleteket, végül pár perc alatt meggrilleztem.
Így tudtam csak megbocsájtani a paradicsom levesnek. Hogy grillpaprikás.
Utolsó kommentek