Már csak 9 hónap van nyárig. Mindenki fel a fejjel! Na jó, ha ez nem lenne így önmagában elég felpörgető, örömteli, túlélésre tunningoló érv, akkor sorolok még néhányat. Be lehet húzni az ágyneműbe a vastagabbik paplant, amit annyival jobban lehet dobálni és a térdek közé gyömöszkölni. Mivel hamarosan már délután 4-kor sötét lesz, nem kell annyit vesződni a hülye napfénnyel és esténként 5-6 epizódot is le lehet darálni a betárazott sorozatokból mindenféle fennakadás nélkül. Ehhez a tevékenységhez természetesen ágyba rendelt pizza dukál, mely receptre felírandó gyógyír az olykor mégis elszomorodó léleknek a főzés-, mozgás- vagy akár életképtelen időszakokban. (Gyengébbek vigyázzanak a mellékhatásként jelentkező, "eszem még egy kis pizzát, mert annyira szomorú vagyok, hogy ilyen kövér lettem az ágyban pizzázástól, hogy semmi más nem vigasztalhat meg csak egy pizza meg egy somlói" spirális széthullással). De az is örömteli, hogy eljött a mézes-tejes tea időszaka valamilyen orosz klasszikus együttes fogyasztásával, mondjuk egy plédbe burkolva az erkélyen.
Így már csodálatosnak ígérkezik az ősz, nem de? Na de. Várhatóan lesznek szüreti mulatságok, disznóvágások és sült gesztenye árusok is idén is, ahogy mindig. Egy halom sütőtökös recept árasztja majd el az internetet és hordókban rohasztva készül már a wannabe szilvapálinka.
Én azt mondom, jobban csúszik ilyenkor a sólet is, szóval kerekedjünk fel egy laza szombaton és látogassunk el az ó csodálatos Kádárba Orbán úrhoz és Kati nénihez, izzasszuk meg az alkarunkat a hangyányit mosogatóleves műanyag terítőn, mely alatt ott figyel a nyolcvanas évek piros-kockás bája, fejünk felett pedig Dévényi Tibi bácsi pontos labdája. Ejj, az az omlós libacomb, ízzel, illattal és évtizedes rutinnal, ahogy figyelve körülöleli a tökéletes állagú és gersli-bab hányadú sóletet, miközben a rózsaszín káposztasaláta alól a tányérkából kiszürcsöljük az ecetet... egyszerűen mesteri. Utána egy jó borsodós aranygaluska avagy egy freccs és jöhet a délutáni szunya, fejünkre borítva egy könyvet a Klauzália túloldalán a Massolitban.
Vasárnap aztán akár autóba is vághatjuk magunkat, és tehetünk egy anzixot a turisták elvonulása után úgy pihegő Balatonon, mint ahogy a magyar válogatott sután buszozik haza a román gyarmatosítás után. A Hatlépcsős egész évben nyitva van és ontja magából velős pirítósát, valamint Valika és Mártika szaktudását. Jajj de jól tud esni a másnapos gyomornak az agyvelő is meg a bors is, ha éppen így együtt és kenyéren vannak tálalva. Aztán inkább ajánlatos egy gyógysör, mint bármi más, meg mert sose lehet tudni. Végülis aki a tablettára meg a fokhagyma dzsihádra nem túlérzékeny, az repetának rendelhet egy rizlinget csirkemájassal, melyhez uborka jár, jópofa, kedvesség, törődés nemigen. De hát ez Magyarország, ahol még mindig bejáratott büntetés a jófejség megvonásra borravaló elvonással reagálni.
És mert a hétfőben az a legjobb, hogy a hétvégével még nem tudunk leállni, az ősszel meg az, hogy már nem csak a hideg, de a forró és sok liternyi leves is jól esik, nézzünk be arra a helyre is, ahol valaha vadas nyulat, szarvaspörköltet, és vadropogóst cumberland mártással lehetett enni, nem középiskolás fokon. Nem maradt meg azonban más a Nimród étteremből mára, mint a sötétbarna lambrin, amely zsírszagát évtizedek óta konstans megbízhatósággal eregeti, valamint a főpincér, a Barbon király, aki valaha a gulyáslevesbe dugta bele az ujját kiegyensúlyozás közben, ma meg a rament tiszteli meg mélyreható tapintásával, és aki legalább olyan megbízhatóan hordozza időtlen idők óta a megunhatatlan Barbon arcszesz szagát, mint a lambrin a magáét. Mily' szerencse, hogy már a GRoby-ban is beszerezheti. A ramen sok és finom, a maneki neko, a kínai integető macska pedig jóétvágyat kíván és ad hozzá.
Utolsó kommentek