Ha valaki a Velencei tó mellett kielégítő gasztronómiai élményekre áhítozik, hát nehéz dolga lesz. Például nincs egyetlen tisztességes kávézó vagy cukrászda sem, az ország - állítom - valaha volt legjobb péksége pedig bár Gárdonyban volt, ma már lepukkant ingatlanközvetítő irodaként szuperál. A velenceito.hu természetesen szinte nem is üzemel, legalábbis az "Ötlettár" menüpont átmenetileg szünetel. Ennyit erről. De (jó) kávé után szomjazó szerencsétlenségemben, a velencei wakeboard pálya mellett heringeskedve nem hagyhattam ezt a dolgot annyiban, hát nyomoztam. Semmilyen ott lakó, vagy ott gyakran nyaraló ismerősöm nem tudott egy vállalható ötletet sem bedobni. Mondogatták hogy vannak ott "valami hotelek", meg Pákozd olyan szép, talán ott... De hát tök melegben árnyékra nem vetődöm átvitt értelemben, csak szó szerint, szóval Google Street View és miegymás segítségével kiderítettem, hogy szinte minden felejtős. Az egyetlen bevállalható helynek a Petrocelli tűnt...
A megérzés rendben is volt, a Petrocelli egy maga nemében szuper hely. Kedves kiszolgálás, jó kis kávék, helyes kis limonádék, a honlapon csak "ceder"-nek nevezett ciderek, valamint kábé nyolcféle frissensült étel. Tényleg frissen sült mind a cigánypecsenye, mind a rántott ponty, de ami még ezeknél is sokkal csábítóbb, az a grill camembert és a sztrapacska. Az adagok pedig több, mint tisztességesek. Szóval valószínűleg ebből már kiderült, hogy bár kétszer is kávézásnak indult a Petrocelli-project, mindkétszer óriás evészet lett a dolog vége.
A döbbenetes méretű camembert egyszerűen megeteti magát. Fél kiló zsír, de úgy megy le, mintha ott sem lett volna. A krumplit, ami mellette van, felejtsük el, csak egy gyenge kíséret, de odarakni egy ekkora sajtot, tényleg füstösen meggrillezve, az nem éppen decens dolog, ami egy kiéhezett strandolónak csak jól jöhet. A környezet egyébként szezonon kívül egy kis édenkert, a legszebb Sukorói résszel szemben, nyáron azért viszont néha be kell csukni a kedves magyar pancsoló népre nem kíváncsi szemet és a fület. De a remek sztrapacskát lapátolva, valószínűleg senki fel sem nézne. Hagymás, szalonnás, és ha sok tejfölt kér hozzá az ember, akkor a nyakonöntött galuska egy igazi főszereplő.
Na de ha tényleg semmi kedv bevergődni ehhez a csőcselékhez, ami a Petrocellit néha körülveszi, akkor ott van a Gárdony és Agárd között lévő szabadstrandon a burgeres. Életem strandos burgere. Tök véletlen. Aznap kezdett hölgyike a pultban, a kávé kábé 20 perc küzdelem az életében, még szerencse, hogy amikor kikértem az angus burgerem, a - gondolom üzletvezető/tulaj - főcsávó kivette a kezéből a lapátot. Olyat kaptam, még hazafelé a vonaton is nyammogtam. Dőlt ki belőle a minden, amit ha friss, én szeretek. Nyilván friss ubi, friss pari, meg trappista, semmi kunszt, az öntetben sem, de a zsömle-bacon-hús kardinális hármas, na az a nem mindegy. Hú de jó volt, jézusom. Szaftos, ízes, füstös, vaslapos. A zsemle persze ez azt édes magyaros, de tényleg tök friss volt, kicsit megeresztve a vaslapon, a husik utáni hátrahagyott pörcöt magához édesgetve.
Aztán persze ott van még szemben a Szúnyogszigeti Halász Csárda, ami egy tisztességes csárda kategória. Mindenféle-választékkal, amiből logikusan, a királyrák farkat érdemes inkább kihagyni, kis lehúzással, kiégetett kockás abrosszal, pincér brifkós, öltönymellényes felszolgálókkal. Csárda, na. Valamint meg lehet még kockáztatni a velencei Édes Velence cukrászda kézműves fagyijait.
Utolsó kommentek