Az első dolog, amire bizonyosan vissza tudok emlékezni és amihez képet is tudok társítani, az evéssel kapcsolatos. Nem csak az agyam által, az elmesélések alapján illusztrált történet, hanem igazi élmény. Olyan 4 éves forma lehettem. Rázom a lábamat az etetőszékben, magyarázok és minden bizonnyal éppen készülök valamit felborítani. Hajam pálmafában, pocakom kerek. Vágás. Elvakít az izzó fénye, ahogy alulról nézek bele az éles lámpafénybe, egyik oldalon az anyám, a másik oldalon az apám feje jelenik meg fölöttem. Anyám két kézzel nyitja ki a számat, apám nyúl le a torkomon. Hang nélkül dolgoznak, megijedni sincs idejük. Nekem se. Hallom, ahogy a bátyám az udvaron játszik. Emlékszem a csillárra, milyen volt így teljesen alulról belenézni, sose láttam úgy korábban, hiszen az étkező asztal fölé lógott. Arra dobtak most fel. Fekszem kiterítve, kipeckelve. A torkomon akadt egy halszálka.
Két-három (mirelit pizza, ráksaláta, Baldaszti's kóstoló tál) ételmérgezésen kívül nincs más evéssel kapcsolatos rossz élményem. Nem-evéssel kapcsolatos rossz élményem persze van. Másfél évig voltam anorexiás, meg bulimiás. Mikor mi. Nem ettem, de amit véletlen mégis megettem (szigorúan napi max. 500 kcal őrült sport mellett), azt is kisegítettem magamon.
A gyerekkorom meghatározó történeteiből felépülhetne egy teljes kulináris antológia. Mindig főztünk és mindig ettünk. Teljes évszakokat álltam végig anyukám mellett és kavartam, kevertem (valamiért a megszabott menetiránnyal szembe, vagyis az óramutató járásával ellentétesen, amit állítólag ezen a féltekén szigorúan tilos), az edényeket a kisujjammal gondosan kitöröltem, persze Sobri kutyával megosztva a legjobb falatokat. Főztünk sparhelten, főztünk bográcsban, sütöttük a pitét, dagasztottuk a tésztát, tekertük a rétest, szaggattuk a csipetkét.
Egyszer csináltunk bort is. Othelló szőlőnk van. Egy piros lábasban tapostam. Közben Sobri hessegette körülem a darazsakat. Egy színtelen, savanyú, ihatatlan lötty lett a szüret eredménye. Azóta is van belőle egy üvegnyi ecet. Desdemonának neveztük el.
Utolsó kommentek