Kosztoló blog

Magamnak a legritkább esetben készítek húst. Egyrészt, mert komolyabb tápot nem nagyon vacsorázom, másrészt mert nem szeretem, amikor a hentesek kiröhögnek. Jó napot kívánok, egy szelet karajt kérek. Esetleg 15 deka darált húst. Azonban a családi asztal fundamentuma a mindenféle…

Az van, hogy szerintem az egész Balkán nagyon tud pékül. A szerb és vállaltan albán pékségek egyszerűen zseniálisak. Persze semmi csicsa, illetve a rájuk jellemző ízlésvilágú üzlethelyiségek ezek, de amit ott kapsz, azt megemlegeted. Ilyen például minden második pékség a…

Mert körülbelül tényleg ennyi időbe telik elkészíteni és megenni ezt az ételt, mégis teljesen komplex élmény nyújt. Nem marad utána se hiány- se éhségérzet. Ha semmi nem jut hát eszembe vacsorára, energiám sincsen, minden bajom van, ezért akkor mindig ugyanazzal…

Vajon miért van divatja annak, ami nincs? Mert hogy Budapesten messze annyi street foodot nem lehet kapni, mint amennyire hype-olják a dolgot, vagy mint amire azt hiszik, hogy mostanában minden az. A street food nem egyenlő azzal a bármivel, amit meg lehet enni az utcán / az utcán lehet…

Bár a Lumúban többször csalódtam már, azok inkább személyes illetve személyhez kötött élmények. A kiállítások azért rendszerint hiánypótlóak, a jegyárak rendben vannak. Most azonban nem egyszerű, önjáró, múzeumban bambuló álcát öltve evett oda a fene. A sokadik…

Mióta Laci megmutatta, mi az a hús, azóta láncaimat lerázva kajálom a kissé sem nőies, ámde emberes fogásokat. Marha burgerezem, ami belefér, szarvas borjúzom és szürkemarha hátszínezem. Az ünnep az nálunk rendes ünnep, odafigyelés van, ajándékozás van, és természetesen…

Nehezen tudom már követni, hova rotálódnak a megjegyezésre méltó séfek ebben a gigantikus budapesti gasztro-reform-kezdeményben, amit a fine dining éttermek dinamóval hajtanak, hogy végre bevilágíthassanak a székelykáposztán nevelkedett egyszeri magyar tehetős-éhesek…