Vajon miért van divatja annak, ami nincs? Mert hogy Budapesten messze annyi street foodot nem lehet kapni, mint amennyire hype-olják a dolgot, vagy mint amire azt hiszik, hogy mostanában minden az. A street food nem egyenlő azzal a bármivel, amit meg lehet enni az utcán / az utcán lehet megenni. A street food maga a nacionalizmus. Helyi, friss alapanyagokból, utcai - gyakran mozgó pultos - árus által elkészített, a tradicionális konyhában gyökerező étel vagy italféle. Úgyhogy rossz hírem van, nem hogy a gyros meg a hambi nem az - már mint Magyarországon - de a Leves féle leves, meg a piadina se. A csöves kukorica például necces, de a lángos meg a hekk már egészen közelít a dologhoz. Mert annak ellenére, hogy semmi "frissítő' nincs abban a 3 deci zsírban, amit lenyelünk velük, mégis csak elvileg frissen sülnek, a rendelés után. A hurka-kolbászra pl. sajnos mostanában ez sem teljesen igaz. Meg hát aztán általában ezek sem utcai vagy vásári árusoktól kapható cuccok. A Csöppentő viszont egy tök jó próbálkozás, csak maradjon is életben. Aztán ott vannak a kürtőskalácsosok, én azokat is bírom.
Csöppentős szarvaskolbászos megőrülés
Aztán ott van a Hold utcai piacon az éves Street Food Show. Az idei résztvevők közül, sorry, de én egyiket se tartom street foodosnak. Nem véletlen, hogy bezsúfolják őket egy street foodozásra teljesen alkalmatlan helyre... És ez az egész rendezvény legnagyobb hátulütője. Meleg van, büdös van, tömeg van, kínlódás van, és persze mindezt horror áron. De hát a nem street food konyhát vivő éttermeknek jó hogy szüksége van vízre, hűtőre, miegyébre. Így egyébként meg még inkább le a kalappal a SVÉT általában sátras eseményei előtt.
Osztriga a Budaörsi Halpiactól a Street Food Show-n
A magyar konyha nem a jópofa, gyors kajálásra van berendezkedve, szerintem ezt a beláthatjuk. Folyik a könyökünkön a zsír, ritka az igazán finom vagy fantáziadús fogás. Általában mindig jobb ötletnek tűnnek ezek az ételek, mint aztán amekkora élvezetet okoznak. Ez nem a mi műfajunk, bármennyire is most ezzel próbálkozunk és bármilyen jókat is lehet enni manapság már az utcán (de mozgó árustól ki és mit vett utoljára? És hol?), valahol könyökölve. Nem tudom, hogy ezen elszomorító tények alapján vajon a Food and Agriculture Organization beleszámolt-e minket, amikor azt mondta, hogy mostanság úgy 2,5 milliárd ember eszik street foodot naponta! Mert nem mindegy, hogy számolunk, ugye. Na mindegy, most kijött a Dining Guide féle street food akármi, majd jól megveszem és kiokosodom.
De nézzük meg, máshol hogy fogyasztják az utcán a zsírt szénhidráttal, pár autentikus ázsiai variációban. Ami itthon a lángos - továbbfejlesztve is max kolbásszal, kecsappal vagy nutelláva, az tőlünk keletre például így néz ki:
Indiai először bubis, aztán lapos lángos. Vagyis nagyon naan, nagyon nyelném.
Thai (eredetileg maláj?) szuper extra giga gyors roti canai. Nyugtatóznám.
Cukifiús, banános változatban:
És a populista, kerékkel hajtott, csokis változata:
És még egy kis indonéz zsír téboly: deep fried tofu meg tölött cucc
Utolsó kommentek