A mindig oly' találó és szellemes magyar nyelvünkben valami bizony jól el van szúrva: rántotta vs. omlett. A rántottának nem sok köze van se a rántott cuccokhoz, se a (be)rántáshoz, az omlett kifejezés meg ugye mi? Bár a rántotta szó gondolom onnan jött, hogy valaha tényleg került a tojásos cuccba liszt és alatta meg jó kis zsír volt - tehát régi rokon lehetett a rántással, ma csak a legdurvábbak készíthetik így. Hagyományosan tehát, ha rántottát mondunk, szerintem arra gondolunk, amit a serpenyőben kevergetünk össze valamilyen zsiradékon és adunk hozzá egy kanálka tejfölt vagy ilyesmit, a tojások textúrája az utólagos keverés miatt nem lesz teljesen homogén, mert a fehérje és a sárgája azért egy picit elválik. Az omlett meg az verzió, amit előre alaposan felverünk, majd az egyik oldalán összesütve egy mozdulattal fordítjuk át, mint a palacsintát.
Gordonnál az egész rántotta / scrambled eggs (tolakodó tojások) project egy creamy, leveszem, fölteszem, keverem ügy. De hogy? Nézzétek meg. Az egész aktus gyébként szerintem úgy ahogy van, zseniális. A pirítóba nem fér bele a kenyér, meg amúgy is elégeti, semmit nem mostunk meg (jó persze tudom, hogy kvázi blue boxban főzni nem éppen a reality), a vajat meg papírostól vágjuk. Come on!
Utolsó kommentek