Ahhoz már tényleg rendes háziasszonynak kell lenni, hogy legyen nyújtódeszkád, sodrófád, klopfolód, őzgerinc formád, tökvájód, miegymásod. Na nálam elég nagyok a hiányosságok. Se rendes, se asszony nem vagyok ugyanis. Elképesztő mennyiségű felespoharat összeloptam már életem során, na abból bezzeg Dunát lehetne rekeszteni. Csak egy kis suvenír a Mr. Sörből, a Cornerből, a Lámpásból. Egyetemista korom ikonikus helyszíneiről, amelyekről emlékeim nincsenek, csak annyi, hogy ott voltam sokszor és tettem, amit tennem kellet, merengtem a félhomályban.
Szóval pogácsát szaggatni már minden méretben és formában tudnék, csak a leveles tésztát kinyújtani nem volt mivel. Meg most szaggatni ugye nem is kellett, millefoglie volt a terítéken. Két dologgal rögtönöztem tehát: a lapos tepsi hátoldala volt a nyújtódeszka, borosüveg a sodrófa. Tante Fanny féle 270 grammos leveles tésztából vettem kettőt, azokkal küzdöttem meg a következőképpen: fogtam a tésztát és a hosszabb oldalát felosztottam 3 egyenlő részre és elvágtam. Azokat, amennyire csak tudtam, egyenként hosszúkás téglalap alakúra kinyújtottam. 200 fokon légkeveréssel pár perc alatt megsütöttem, majd a sütőből kivéve azonnal megszórtam porcukorral, hogy ropogósak és tartósak legyenek. Aki bátor, így cukorral megszórva még kb. 1 percre visszateheti őket, hogy még masszívabbak legyenek, de itt már nagy a megégési kockázati tényező. Bonyolódik a helyzet, de a hosszúkás téglalapokat újra háromba vágtam, így lesz majd ugye 2 emeletes torony szerű a süti: egy réteg tészta alul, egy középen, egy a tetején.
Miközben sültek a tészták, felfőztem fél kézzel elkezdtem a krémet: 4 tojás sárgáját 10 dkg cukorral kikevertem fehérre. Közben 4 dcl tejet egy rúd vaníliával megízestíve, majd 40 dkg hozzászitált liszttel felforraltam és pikk-pakk besűrítettem. Egy külön pohárban lassan összekevertem egy kicsit a kikevert tojásból, egy kicsit az illatozó tejből, hogy össze ne kapja. Majd az egészet összevegyítettem fokozatosan, lassú tűzön. Figyeltem, hogy az egészből ne legyen egy vaníliás, cukros rántotta. Kb .10 percig így főztem, amíg tök kemény nem lett a krém.
Aztán 2 dcl tejszínt habfixálóval és porcukorral keményre vertem, ment bele egy kis mascarpone is, h még több legyen, de kemény hab maradjon! A habfixáló előny, de nem feltétel, ugye. De! Ezt ugye össze kell keverni a vaníliás trutymóval, tehát ha nem elég merev a tejszínhabunk, az egészet megette a fene, vagy legalábbis mi megehetjük kiskanállal, mert nem marad majd szépen a tésztalapok között. Miután ezt nagyon kihűtöttem, megépítettem a tornyokat: alulra egy lap, rá krém, rá még egy lap, rá krém és eper, tetejére egy harmadik lap, arra porcukor, kis mascarponés hab, ha maradt ki, egy szem eper rápöttyintve díszítésnek, köré málnát szórtam. Tádám.
Utolsó kommentek