Ha nem lenne iPhone-om, nem lenne ez a blog. Mert ha éppen nem fotózom valamit, akkor csak úgy nyomogatom. Lefekvés előtt, ébredéskor, sorban állva, autóban ülve, evés előtt, alatt, után. Igyekszem elkerülni az ismerőseim szanaszétspammelését, de nem állítanám azért teljes mellszélességgel, hogy ez mindig sikerül is. Mindenesetre igyekszem minden contentet a megfelelő helyen megosztani. Begyűjteni meg egészen elképesztő, illetve eléggé fölösleges mennyiségű információt gyűjtök be. Főleg kaja témában.

Sajnos az Instagramot a legtöbb "nagyfejű" food vagy gasztro blogger eléggé szarul használja. Nem annyira vagyok kíváncsi Gordon Ramsay vagy a Világevő fejére, ahogy Kambodzsában vigyorognak. A Ramsay-ét talán nem is maga csinálja, a Világevőt meg tudjuk be egy személyes platformnak, szóval nincs harag. De például szerintem a Jamie-t abszolút érdemes követni. Először is van mindig "recipe of the day", másodszor pedig még családi fotó témában is jópofa képekkel operál. 

De ennél sokkal izgalmasabb, hogy milyen nagyszerű food appok vannak. 

Ami egyelőre nálam mindent visz, az a foodgawker, a többi gawker kajás változata. Olyan mennyiségben olyan minőségű recept cunami, hogy garantáltan teljes függőséget okoz. Ha egyszer az ember rákattan, nem fogja tudni megállni, hogy végig ne pörgesse minden nap az összes új termést, márpedig az legalább 20-25 perc. Legnagyobb részt angol nyelvű, minőségi food blogokról gyűjtött recepetek. Kizárólag nyálcsorgatós képpel, címmel és egy-két soros leaddel, ami alapján elég jó hibaszázalékkal eldönthető, hogy kattints vagy ne. Ha felcsigázott a dolog, akkor az app azonnal továbbdob az adott blogra. Így pedig tényleg elképzelhetetlen mennyiségű kajafanatikus oldalát lehet megismerni, házi receptekkel, paleo étrenddel, autentikus ínyencségekkel, király ötletekkel. Nem győzöm hangsúlyozni, hogy ami ide bekerül, az olyan szép, hogy azonnal akarod, nem véletlenül az a mottója, hogy „feed your eyes”. De tényleg. Nem a magyar blogoktól megszokott szint, csak a legigényesebbekkel lehetne összevetni, mint egy Dizájn menza vagy Dolce Vita. És persze lehet keresni, kedvenceket megjelölni, kategorizálni, feedback-elni, megosztani, stb.

Aztán ott van a Foodspotting, ami gyakorlatilag egy éttermekre specializálódott Foursquare. Lefotózod, hogy hol mit ettél, aztán ez meg terjed, lesz reputációd meg dejóneked. Lehet egymást direktben köveni, „dish”-t keresni, vagy egy étteremről előzetesen tájékozódni és persze pontot nyerni, „expertté” válni, egymást like-olni, kommentelni, és így tovább. Én minden oldalról használom, például ott vagyok egy adott helyen a cityben, ahol nem ismerem magam körül az éttermeket, megnézem a Foodspottingon, hogy mik vannak arra és ott ki, milyen kaját ajánl. Mert hogy nem csak azoknak a spotjait lehet látni, akiket direktben követsz, hanem ugye a helyeket is meg tudod külön nézni. Vagy beülök valahova, ahol még nem ettem egy bizonyos fogást, és nem is vagyok benne teljesen biztos, hogy mit válasszak, akkor megnézem, hogy ami az étlapon van, az hogy néz ki a valóságban (fényképen). Kapok ötleteket is az általam követett spotterektől, hogy hova menjek és nyilván én is mindent megörökítek, amit érdemes. Persze itt sem mindegy, hogy kit követsz, mert a megszállottak minden pofa sört meg otthon kotyvasztott cuccot is spottolnak, ami egy timeline-on megjelenik nálad, ez pedig enyhén unalmas is lehet, ha nem éppen a crush-odról van szó.

Aztán egészen használható app az Epicurious is. Ez is egy receptkereső igazából. Itt előzetesen már kategóriát kell választani, nincs olyan, hogy napi friss. Persze lehet valami után direktben keresni is, de alapvetően kicsit elvont kategóriákból kell kiindulni, mint „family reunion” vagy „low-fat summer”. Ott aztán pörgethető receptek először képpel és névvel, aztán ezen a saját felületen megnyitható (tehát nem egy önálló blogra vezetve), hozzávalókkal és instrukciókkal. Az összetevőket egy kattintással ki lehet rakni egy shopping listre, ami azért kedves. Sajnos itt nem feltétel, hogy mindenhez legyen kép is, de legalább sok helyen van review a receptekről, meg persze azonnal lehet a kedvenceket mindenhova megosztani vagy posztolni.

Magyarul beszélőknek ott van ennek a magyarított változata a Zewa féle Karma konyha, ahol persze nem fantáziadús kategóriákból lehet asszociálgatni, hanem "előételek", "desszertek" szintű csoportokból, de ezzel persze együtt lehet élni. Aztán tisztességes receptek következnek ugyanúgy leírással, bevásárló listával, sőt borajánlással. Aztán egy egészen okés étteremkereső, a Restaurants in Budapest is, ami a nevével ellentétben magyar  nyelvű tartalommal bír, és megmutatja a közeli éttermeket, kedvenceket, sőt a konyha nemzetisége szerint is lehet keresni benne.

Sajnos nem tudom, hogy ez a sok app hogy szuperál androidon, de gondolom, remekül.

Folyt köv.