Amikor nem sokkal a briósos élmény után eljött a húsvét, úgy döntöttem, én is répatortát készítek. Írtam is nekik, hogy ha nem titkos a receptjük, adják már át nekem a tudást. De sajnos titkos. A tudás meg hatalom. Olyannyira, hogy ők maguk sem tudják a receptúrát, az a lány (Evelin) sáfárkodik ugyanis fölötte, aki nekik a süteményeket készíti, alapos utánajárás és külföldre (London) utazgatás tapasztalatainak esszenciális leképeződéseképpen.
Nekem kellett tehát kitalálni, merre induljak répa vonalon. Ötezer receptet összegyűjtöttem, a következő szempontok alapján: a tészta nedves és lágy legyen, ne is hasonlítson porhanyós piskótára. Mazsolát köszönöm szépen, nem kérek, fűszerekben és dióban viszont bővelkedhet. A krém köszönőviszonyban se legyen a vajkrémekkel, hiszen amennyire dekódolni tudtam, a briósos répatorta krémje kókuszos, túrós, és természetesen reszelt citromos volt.
Mostanában fontos szempont még, hogy ha egy összetevőnek létezik egészségesebb kiváltója, akkor azt alkalmazzam. Így háztartásom fundamentuma már a nyírfa- és a barna cukor, a kókuszolaj, a mandulaliszt, a zabkorpa és társaik. A következőképpen egyediesítettem a sok összeolvasott gasztro irományt:
1 bögre barnacukorot 3 nagy vagy 4 normál tojás sárgájával kikevertem, hozzáöntöttem ¾ bögre olvasztott kókuszolajat, 1 pohárka natúr görög joghurtot és ½ narancs levét és 2 bögre apróra reszelt répát. A tojásfehérjét felvertem külön. Majd ahogy szokás, vegyítettem a száraz összetevőket is: 2 teáskanál fahéj, ½ teáskanál szerecsendió, 1 csipet só, ½ tasak sütőpor. 1 teáskanál szódabikarbóna, 1,5 bögre teljeskiörlésű liszt, 1 bögre mandulaliszt.
Aztán a két nagy küblit kell vegyíteni egymással, vagyis a nedves összetevőkben alaposan beledolgozni az elegyített száraz összetevőket és(!) pár szem durvára vágott diót is. Végül pedig ugye óvatosan a felvert fehérjét beleforgatni. 32-34 perc alatt 175 fokon megsül.
A krémhez: túró, natúr joghurt, kókusztejpor, narancs másik felének a leve, méz, reszelt citromhéj - olyan mennyiségben és összetételben, ahogy a szívünk és a nyelvünk diktálja.
Az enyém nem lett olyan morzsás talán, mint az etalonként emlegetett, talán túl sötét volt a barna cukrom, és mivel a családom nem szereti igazán a kókuszt, így a krémből a reszelék kimaradt, de a kókusztejpor azért engem megfelelően kárpótolt. Finom lett, na.
Utolsó kommentek