Ha Balatonfüreden vagyok, két dolgot nem tudok kihagyni a programból. Az egyik az Arany Csillagban a Farcita, vagyis pizzagolyók sajttal, sonkával töltve, fokhagymamártással, a másik a Bergmannban a Marcipános bohém. Amíg ezeket meg nem kapom, nem nyugszom. Sőt, van hogy még valamelyikből magammal is hozok. A Farcitából mondjuk nem nehéz, hiszen annyi, hogy másnap reggel bődületes lelkiismeret furdalással, de megmikrózva még betolom a maradékot. Ott nem hagyom, el nem osztogatom. A Farcita nem játék. Szerintem ezt vallhatja más is, mert legalább 12 éve van az étlapon, ha nem több. A kínálat mindig atombiztos. A Csillag minden körülmények között nyitva van, pizza golyó mindig van.
A Bergmannra ugyanez igaz. A minőség, a hangulat, a töltés, mindig minden ugyanolyan. Azt hiszem, talán a kirekesztő matricák közül került le néhány a válság okozta kompromisszumkötés égető szükségszerűsége eredményeként. Flip-flopban és gördeszkával már bemehetsz, de ha lehet, a köldök piercingedet ne mutogasd, miközben cigizve simogatod a süteményes pult előtt érthetően nyáladzó kutyád. A marcipánoson kívül másféel bohémeskedés nem megengdett.
És igen, szemfülesek kiszúrhatták, hogy mostanában többször is kimaradt a Hatosban a velős pirítós. Öregszem.
Utolsó kommentek