Mert körülbelül tényleg ennyi időbe telik elkészíteni és megenni ezt az ételt, mégis teljesen komplex élmény nyújt. Nem marad utána se hiány- se éhségérzet. Ha semmi nem jut hát eszembe vacsorára, energiám sincsen, minden bajom van, ezért akkor mindig ugyanazzal boldogítom magam: mozzarella caprese. Bazsalikom mindig nő nálam, a többit beszerezni meg nem kunszt. Illetve dehogynem. A mozzarella az ugye buffala. A paradicsom meg... hát abból tényleg nehéz jót kapni, de tudok kompromisszumot kötni. Illetve kénytelen vagyok, mert éhes vagyok.
Az insalate caprese originale elvileg semmi más, mint mozzarella sajt bivalyból, paradicsom, bazsalikom, bors és oliva olaj. Én ehhez sót és balzsamecetet is mindig teszek. Szentségtörés, vagy nem, így szeretem. Tunkolni tunkolnám valami jóféle ciabattával, de nem teszem, ha már egészséges eszegetésre adtam aznap este a fejem. Valamint ha már nagyon unom az alapreceptet, akkor balsamico helyett pestoval, vagy citromlé-fehérbor kombóval szórakoztatom magam. A bors természetesen mindig frissen őrölt és nem rég hozzájutottam egy kis vörösboros, durva szemű tengeri sóhoz, na az nagyon adja ehhez a koncepcióhoz.
Haladóknak és olyanoknak, akik hajlandóak elszöszölni egy ilyen egyszerű fogással is akár órákat, vannak azért persze fantáziadúsabb verziók:
Ott van például a mozzarella roulade
Vagy egy sült barackos verió
Utolsó kommentek